Rólam

A SZERZŐRŐL: SZŰR KRISZTINA – Stylist, COACH, PUBLICISTA

Azt mondják, a szépérzék, az esztétikus látvány megalkotásának képessége veleszületett. Biztos vagyok benne, hogy az indíttatás is sokat számít, és tanulással is sokat csiszolhatunk képességeinken.

Jómagam kiskoromtól szenvedélyesen zenéltem, rajzoltam, formáztam: a látványt, a formákat, színharmóniákat a házfalaktól és bútoroktól az emberig és ruházatáig éltem meg, szép kompozíciókat, a nemeset és felemelőt keresve, sőt kritizálva a szürkét, a minőségnélkülit, pirulásra késztetve édesanyámat. Hajnalban keltem, rajzoltam, az összes iskolai ünnepre a plakátokat, a szertárba a szemléltető eszközöket tőlem várták. Ez a gyerek tehetséges grafikus lesz, mint a jogász nagypapa, gondolhatták. Akkor már zeneiskolába is jártam, így a listára felkéredzkedett a zenei karrier is. Biztosan a szülői környezet sokat számít – ezt nem csak én mondom, hanem a kutatások is: a színek, a színes világ megélésétől a gondolkodás és elemzés igényén át a tudomány szeretetéig. Minden más jellemfejlődés, és mindenféle külső hatás és benyomás alakító és irányító hatásának köszönhető. Akár még a sorsot is ide vehetném, ki tudja?!

Nyilván mindannyiunkban él egy önkép is, és ennek hódolva egy életutat is megcélzunk, még ha ez 10, 15 vagy 25 évesen módosul is. Számomra az első erős benyomás abból adódott, hogy a diplomáciai testület részeként az idegenforgalomban mozgó szüleim végett külföldön folytattam 9 évesen az iskoláimat, majd miután rövid „vendégszereplésre” hazaérkeztem, megint máshová vitt az út 16 évesen, így példának okáért külföldön tettem le az érettségimet. Összesen 7 év külföld, 5 év Budapest, mire az első etap végére értem. A kontinuitás mint olyan, megszűnt az életemben. Sajnálkozni nem kell, valamit valamiért, mondom most felnőtt fejjel.

A beilleszkedés, megszokás nem csak élesíti az önismereti és kommunikációs képességeket, hanem alap toleranciát és kitartást, hogy azt ne mondjam, erős túlélő képességeket is belénk dresszíroz. Akkoriban amúgy elsősorban mint rajzos-sportos gyerek voltam ismert, oktatni vagy írni életvitelszerűen sosem terveztem, bár sokan buzdítottak. A gimnáziumban szerkesztőként és grafikusként is működtem, halmoztam a nyelveket, melyekből már érettségire meglett a 6 aktívan tudott nyelv. Művészeti irányultságomat kissé félretéve inkább a nyelveket vittem tovább, így a BTK-val meglett a plusz egy halott és egy élő nyelv is még. Már a BTK-n tanuló diákként a kormány számára tolmácsoltam, ami alaposan megszilárdítja a jellemet és rugalmasságra, lélekjelenlétre is oktat. Mindemellett ennek köszönhetően – a gyermekkorom tudására is építve – ismét belemerültem egy nemzetközi protokoll életmódba is, ami sok érdekes anekdotát hoz az ember életébe. A munka miatt úgyis vállalkoznom kellett, és amikor kerestem egy továbbvivő sínt az egyetem után, a marketing tűnt egy sok mindent ötvöző lehetőségnek.

A grafika és design iránti elköteleződést a rendszerváltás után tehát valamilyen szinten ebben a szakmában konokul folytattam tovább. Summázva visszatekintve mondhatjuk, hogy jártam az akadémiai utat nyelvszakos bölcsész- és nemzetközi marketingdiplomával is, aztán mégsem lettem sem nemzetközi testület és bizottság disztingvált asszonya, sem globális marketinges ász. Észrevettem t.i., hogy a különböző projektjeim akarva-akaratlanul valamiféle 'hadd segítsek' missziót követnek. Távoli és magas szférákban, kiemelt fizetésért csücsülni, nem tudni változtatni semmin, csak ápolt hajjal és kiskosztümben mondogatni határozottan a nagy semmit több nyelven – na ez nem én voltam!

Mondani, igen. Segíteni, igen. Változtatni, igen! Inkább volt lehetőség mint cél, hogy egyre inkább a médiában meséltem bizonyos témákról, és sokan - megismerve a nevemet – tanácsot is kértek, és éppen nyelvtudásom és szerteágazó érdeklődési köröm miatt számtalan tanulmány, elemzés, újságcikk is megjelent tőlem a 90-es évektől kezdve. Ebből lettek az első magánoktatások is, melyekből, igazodva az igényekhez, profi tanfolyamokat és workshopokat is létrehoztam, nem csak akkreditálva egyes témákat mint kurzust, hanem pl. saját OKJs képzést is létrehozva stylistoknak. Persze a normálisabb bevételeim a különféle cégeknek nyújtott marketingkommunikációs szolgáltatásokból adódtak, és ahogy lenni szokott, a kígyó végül csak beleharap a saját farkába: visszaköszönt a divat, szépség, design. Egyre több nemzetközi és hazai induló divatcég dolgozott velem olyan témákban és feladatkörben – spot, fotózás, reklám, divatanyagok, divatbemutató, kollekciózás, dekoráció és üzletbelső, piackutatás -, melyek akkor még nem kötődtek szorosan a stylist szakmához, hiszen az jórészt nem is létezett. Élvezettel segítettem a magánembereknek is, akik pl. álláskeresés kapcsán vártak jó tanácsot a kommunikációban és öltözködésben.

Egyszer azt mondták nekem, hogy az én belső tartásomat a tudás jelenti: lehet benne igazság, mert nem telt el év, hogy ne képeztem volna magam is valamerre tovább. Miközben az életutamat ösztönösen követtem, ki is pitykéztem plusz tudásrészekkel, mint a coaching és mediáció, enteriőrtervezés vagy éppen évszakteória elemzés. Konokul védtem ugyanakkor az önállóságomat és az ideákat, nemesítő elképzeléseket, inkább csináltam saját magazint és TV műsort, minthogy a célokat elárulva beálltam volna valahová. Bárkinek, aki tudakolta, minek, kiért kell ennyi mindent létrehozni, azt mondom: mert fontos segíteni, tanácsot adni, megérteni a másik ember mozgatórugóit, foglalkozni a problémákkal akár a párkapcsolatban vagy munkában, és ötleteket adni, ugyanakkor megértéssel és humorral közelíteni mindenhez. Van akinek van tehetsége, van akinek indíttatása, lehetőségei, van akinek pedig arra van szüksége, hogy megkapjon valamennyi segítséget, amitől szárnyalni tud. Ebben hiszek. Hogy bárki ki tudja hozni magából a s o k k a l többet. Mert sokan igen szépek belül, de hiányzik a csomagolás, és sokaknál a csomagolás tetszetős, de mögé kell célzottan tenni a tartalmat. Ha valaki, akkor én megtanultam, hogy feladni nem szabad, amíg nem fújták le a mecset, még győzhetsz, azaz addig még tanulhatsz, csiszolódhatsz is! Dobtak rám sarat külföldi gyerekek, süllyedtem el felelésnél külföldön, mert még nem értettem a nyelvet, és itthon, mert nem tudtam a hazai iskolákban tanult magyar tananyagot. Dobtak mélyvízbe, és ugrottam magamtól is, kalandvágyból. Az az előnye megvan, hogy annál jobban tudok segíteni, tanítani – nem felülről nézek le senkire, mégis felülről látom. Jelenleg Németországban élek, de igyekszem a magyar projekteket is a többi nemzetközi megrendelés elébe helyezni.

Személyemben és munkásságomban valahol reneszánsz módon egyesült az esztétikai és verbális világ: a divatvilág-beli különböző fotós vagy filmes anyagokban a szépség egy kommercializált formáját élem meg, míg szakkönyveimben és cikkeimben, vagy tanácsot adva személyesen a mögöttes tartalmakkal, a transzcendentális emberi minőséggel foglalkozom. A megszerzett tudást így is, úgy is kötelesek vagyunk továbbadni, hiszen mint Czeizel doktor mondta, a tehetség nem érdem, hanem küldetés – és szerintem a tudás is az. Hozzászoktam ahhoz, hogy egyszerre vagyok résen több irányban, és reagálok, tanulok, oktatok – most éppen Németországban is. Hagyom, hogy alakuljanak a dolgok, ahogyan most jött el az idő arra is, hogy webshopban adjam át a tudást, e-bookokban, hozzárendelve az oktatást és tanácsadást is, kerek egészként. Mit terveztem, mi lett belőle? Vállat vonok, rendben van Ti égi tervezők: oktatok is, írok is, jól van no, ez lett belőle. A művészet és rajzolás pedig megmaradt örök szerelemként; jó ez így is, nem haragszom…